Vasco Pratolini

	Vasco Pratolini
Született	1913. október 19.; Firenze, Olasz Királyság
Elhunyt	1991. január 12. (77 évesen); Róma, Olaszország
Állampolgársága	olasz (1946. június 18. – ); olasz ( – 1946. június 18.);
Nemzetisége	olasz
Foglalkozása	író; forgatókönyvíró; újságíró; partizán;
Iskolái	Firenzei Egyetem
Kitüntetései	Feltrinelli-díj; Viareggio Prize (1955); Charles Veillon prize in the Italian language (1961);
Sírhelye	Cimitero delle Porte Sante
	Vasco Pratolini aláírása
	IMDb; PORT.hu;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Vasco Pratolini témájú médiaállományokat.
	Sablon; Wikidata; Segítség;

Vasco Pratolini (Firenze, 1913. október 19.^[1]^[2]^[3]^[4]^[5] –‎ Róma, 1991. január 12.^[1]^[2]^[3]^[4]^[5]) 20. századi olasz író. Háromszor jelölték irodalmi Nobel-díjra.^[6]

Élete

A firenzei születésű Pratolini számos munkakörben dolgozott, mielőtt Elio Vittorinivel való ismeretségének köszönhetően belépett az irodalmi világba. 1938-ban Alfonso Gattóval(wd) közösen megalapította a Campo di Marte című folyóiratot. Munkássága szilárd politikai elveken alapul, és nagyrészt a firenzei munkásosztály hétköznapi életében és érzéseiben gyökerezik.

A második világháború alatt az olasz partizánok oldalán harcolt a német megszállás ellen. A háború után a filmiparban is dolgozott, forgatókönyvíróként működött közre olyan filmekben, mint Luchino Visconti Rocco és fivérei, Roberto Rossellini Paisà és Nanni Loy Nápoly négy napja című műve. 1954-ben és 1961-ben Valerio Zurlini(wd) két regényét, a Le ragazze di San Frediano és a Cronaca familiare-t filmre vitte.

Kirill Molcsanov(wd) szovjet zeneszerző 1960-ban Moszkvában rendezte meg Pratolini antifasiszta történetén alapuló orosz nyelvű operáját, a Via del Corno-t (Улица дель Корно).

Legfontosabb irodalmi művei a Cronaca familiare (1947), a Cronache di poveri amanti (1947) és a Metello (1955).

1991-ben halt meg Rómában.

Művei

Il tappeto verde (1941)
Via de' magazzini (1941)
Le amiche (1943)
Il quartiere (1943)
Cronaca familiare (1947)
Cronache di poveri amanti (1947)
Diario sentimentale (1947)
Mestiere da vagabondo, 1947 (novellagyűjtemény)
Un eroe del nostro tempo (1947)
Le ragazze di San Frediano (1949)
La domenica della povera gente (1952)
Lungo viaggio di Natale (1954)
Metello (1955)
Lo scialo (1960)
La costanza della ragione (1963)
Allegoria e derisione (1966)
La mia città ha trent'anni (1967)
Il mannello di Natascia (1985)

Magyarul megjelent

Szegény szerelmesek krónikája; ford. Határ Győző, ill. Ferenczy Béni; Új Magyar Kiadó, Bp., 1955
A városnegyed (Il quartiere) – Európa, Budapest, 1956 · Fordította: Lator László · utószó Mesterházy Lajos
Szegény szerelmesek krónikája. Regény, 1-2.; ford. Határ Győző, utószó Gellért Gábor; Szépirodalmi, Bp., 1956
Beszélgetés öcsémmel. Lírai önéletrajz (Cronaca familiare) – Európa, Budapest, 1960 · Fordította: Fazekas László
Metello (Metello) – Táncsics, Budapest, 1961 (Táncsics könyvtár) · Fordította: Szabolcsi Éva
Metello. Olasz történet. Regény, 1-2.; ford. Szabolcsi Éva, utószó Lőrinczi László; Irodalmi, Kiadó, Bukarest, 1963 (Kincses könyvtár)
A kapukon kívül (La costanza della ragione) – Kossuth, Budapest, 1969 · Fordította: Hargitai György
Szegény szerelmesek krónikája (Cronache di poveri amanti) – Kossuth, Budapest, 1979 · ISBN 963091297X · Fordította: Határ Győző

Jegyzetek

1 2 Andrew Bell. "Encyclopædia Britannica". Encyclopædia Britannica. Encyclopædia Britannica Inc.
1 2 "filmportal.de". Hozzáférés: 2017. október 9.
1 2 "Brockhaus Enzyklopädie". Brockhaus (német nyelven). F.A. Brockhaus. 1796.
1 2 Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven).
1 2 "Gran Enciclopèdia Catalana". Nagy Katalán Enciklopédia (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia.
↑ "Nomination Database". www.nobelprize.org. Hozzáférés: 2017. április 19.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Vasco Pratolini című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Vasco Pratolini az Internet Movie Database oldalon (angolul)

Irodalomportál
Olaszország-portál

[360b17a3a2e068406cf43cb68e379a4577efd49a-1] 1 2 Andrew Bell. "Encyclopædia Britannica". Encyclopædia Britannica. Encyclopædia Britannica Inc.

[4fcf5932c085d75196173c79b8876b337f7c5cb7-2] 1 2 "filmportal.de". Hozzáférés: 2017. október 9.

[fb223c6278116cbe779a7e3504b109949f902267-3] 1 2 "Brockhaus Enzyklopädie". Brockhaus (német nyelven). F.A. Brockhaus. 1796.

[5e2e564791ef40ef9b217e40afd811f9ea8f3b34-4] 1 2 Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven).

[f5ebebc517f00dff1e1cb7169194e68f7a4b396b-5] 1 2 "Gran Enciclopèdia Catalana". Nagy Katalán Enciklopédia (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia.

[6] "Nomination Database". www.nobelprize.org. Hozzáférés: 2017. április 19.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

Vasco Pratolini

Született	1913. október 19. Firenze, Olasz Királyság
Elhunyt	1991. január 12. (77 évesen) Róma, Olaszország
Állampolgársága	olasz (1946. június 18. – ) olasz ( – 1946. június 18.)
Nemzetisége	olasz
Foglalkozása	író forgatókönyvíró újságíró partizán
Iskolái	Firenzei Egyetem
Kitüntetései	Feltrinelli-díj Viareggio Prize (1955) Charles Veillon prize in the Italian language (1961)
Sírhelye	Cimitero delle Porte Sante


Vasco Pratolini aláírása

IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Vasco Pratolini témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség